Megalakul a Romániai Magyar Írószövetség, más néven Romániai Magyar Írók Szövetsége (Asociaţia Scriitorilor Maghiar din România). Az elnök Nagy István, alelnök Szabédi László. - 1946. március 28.
1957. február 21.
Megjelenik az újságárusoknál a Korunk c. "világnézeti, társadalmi, tudományos és művelődési szemle" új folyamának első száma. Főszerkesztője Gáll Ernő, a szerkesztőbizottság tagja többek közt: Balogh Edgár, Bányai László, Csehi Gyula, Méliusz József, Nagy István és Tóth Sándor. A 3.000 példányon fölül kinyomtatnak még néhány ezret amelyeket Magyarországra szállítanak, ahol éppen akkor tetőzik az írók sztrájkja.
1959. március 1.
A zárógyűlésen a "renitens" Nagy István, Balogh Edgár és Szabédi László "önkritikát gyakorolnak". Nagy megtagadja a csütörtöki beszédének "egyes homályos részeit", és kijelenti: "teljes egészében és fenntartás nélkül helyesnek tartom minden olyan válaszfalnak lerombolását, amely az iskolák nemzetiségek szerinti megszervezéséből ered." Balogh Edgár is helyesbíti a korábbi nézeteit és kijelenti: "A külön román és külön magyar kultúra hamis tétele nacionalista felfogásnak rak fészket." Szabédi is kénytelen helyesbíteni önmagát: "A különálló nemzetiségi egyetem múltjának pozitív értékelése alkalmas lehetett arra, hogy a gyanakvás csíráit ültesse el lelkekben..."
1977. április 24.
Kolozsváron meghal Mikó Imre (Bánffyhunyad, 1911. márc. 27.), kisebbségjogász, kisebbségpolitikus, szerkesztő, műfordító. Az Erdélyi Fiatalok egyik alapítója, 1938 előtt az Országos Magyar Párt bukaresti irodavezetője, 1939-40-ben a Magyar Népközösség bukaresti jogvédő irodájának főtitkára. 1941-ben a budapesti parlamentbe behívott képviselők egyike, az általuk létrehozott Erdélyi Párt egyik vezetője. 1944 szeptemberében részt vesz az Erdélyi Magyar Tanács megalakításában. Miután október 11-én Kolozsvárra bevonulnak a szovjet csapatok, egyike annak a mintegy 5000 embernek, akiket elhurcolnak az oroszok Kolozsvárról. A szovjet fogságból 1948-ban tér haza, középiskolai orosz tanár lesz, 1956-ban koholt vádakkal eltávolítják a tanügyből, évekig segédmunkás. 1970 és 1976 közt a Kriterion Könyvkiadó lektora, a RMIL egyik szerkesztője.
1977. április 24.
Kolozsváron meghal Nagy István (Kolozsvár 1904. febr. 22.), elbeszélő, drámaíró, publicista. Munkás származású, a harmincas évektől az illegális KRP tagja. 1944 októberétől a kolozsvári Világosság, majd az Erdélyi Szikra, ill. Igazság szerkesztője. Türelmetlen, szélsőbalos publicista, az ötvenes években a zsdanovi proletkult egyik képviselője. 1950 és 1952 közt a Bolyai egyetem rektora (bár csak négy elemije van). A Ceauşescu-korszak kezdetén még - mozgalmi múltja miatt - megbecsült tagja a rendszernek, majd fokozatosan háttérbe szorítják, halálhíréről - bár veterán kommunista - egy sort sem ír a központi pártlap, a Scînteia. A három nappal később tartott temetésén részt vesz a Magyar Írószövetség részéről Garai Gábor is. "Kolozsvári és bukaresti írókapcsolataink szerint Nagy István temetése, ill. búcsúztatása bizonyos gondot és idegességet váltott ki a bukaresti és kolozsvári pártvezetők körében. Attól tartottak, hogy fórummá változik a temetés, ahol közvetve vagy közvetlenül a romániai nemzetiségi politikát is bírálják. Csak hosszú huza-vona után, a család és a magyar írók kitartásának eredményeként járultak hozzá ahhoz, hogy az elhunyt végakaratának megfelelően Sütő András és Balogh Edgár mondjon búcsúbeszédet. [...] Ezzel függ össze az, hogy több magyar író szerint feszültség volt tapasztalható a jelenlévők körében." - jelenti Biczó György nagykövet Budapestre.